Csodára várok. Mimmina

...majdnem valóra válik...Ez volt a júniusom.

https://www.youtube.com/watch?v=jEgX64n3T7g&feature=related

A június, amit alapból úgy könyveltem el, hogy nem lesz semmi.
A Drágám épp külföldön egy hetet, majd forró váltással, 2 nappal korábban, mint hogy ő hazaér, én megyek el.Ez pont arra a hétvégére esett, amikorra az ovulációs időszak.Ezt persze csak sacc/kb tudom, nincsenek méréseim, sem tesztek.Még.
A következő találkozónk Pesten, június 1 a Roxette koncerten.9 nap után, és a kémia működik, parádés koncert, forró sex, kapcsolatunkban talán először a kocsi hátsóülésén...
Aztán telnek a napok, a ciklusom pontos, mindig tartja magát a 28 naphoz...a menzesz előtti pár napban feltűnt, hogy nincsenek szokásos tüneteim, se mellfeszülés, se belső feszültség.
És ahogy utólag feldereng, volt, hogy furcsa édes illatát éreztem a bőrömnek,meg-meg szagoltam magam, hogy ez tényleg én vagyok?!?Nem tulajdonítottam nagy jelentőséget a dolognak...
Az aktuális hétvégén lagziba készültünk.Szombat reggel a Drágám megkérdezte, hogy akkor mikor van az időpont?!Márhogy gyerekgyártásra...Hát mondom, most erről lekéstél, most meg kell jönnie, majd jövő hónapban.
A lagziban volt egy 3 éves tündérkirálylány, az én Uram, rögtön beleszeretett, hogy neki is pont ilyen kell, és hogy nekünk is ilyen lesz?!És hogy az ő hercegnőjének az anyukájának az egészségére koccintsunk...Csak azért írom le részletesen, mert mérföld kő ez is az életünkben, Ő nem az az érzelgős típus, aki ilyesmitől csöpög non-stop, foghatom az alkoholra is, mindegy.Mondta és nekem jól esett.Fergeteges este volt, hajnalban jöttünk haza, és akkor itt az első dolog, ami már nem hagyott nyugodni.Menstruáció előtt, ha együtt vagyunk, olyan jelzés szerűen szokott görcsölni a hasam, abból mindig tudom, hogy na most valami várható...hát ez most szépen elmaradt, pedig ez a vasárnap volt a 28. nap...
Eljátszottam a gondolattal, hogy álomszerű lenne, ha egy "koncertbébink" születne.
Hétfő reggeltől minden reggel megkérdezte, hogy "Naaaaaaaaaaaaaaaa?????Van valami????", vagy hogy "hogy van a kisgyerek?".Ő nem magyar, pár szót tud még csak, de ezeket már igen, és így magyarul kérdezte.Meg-meg simogatta a hasam, miközben én semmit nem éreztem.Gondoltam is, hogy na mikor fogok már émelyegni, vagy valami???
Egyedül a melleim álltak úgy, mint teenager koromban, és a hasam feszült kényelmetlenül.
Kedd délelőtt úgy bezsongatott a lelkesedésével, hogy elrohantam, vettem egy tesztet, megcsináltam, persze délután.
Negatív.Nem csalódtam, mert ebben a hónapban úgy sem lesz semmi - legalábbis ez volt a kiinduló pont.Elhatároztam, hogy hétfőig várok egy második teszttel, ha addig nem jönne meg.Peregtek a napok, mindig volt valami kedves megjegyzés, ami közelebb vitt az érzés felé, hogy most lesz!Most lehet, hogy lesz babánk.
Aztán szombaton barna folt a bugyimon.Aztán vasárnap reggel görcs, vérzés és szomorú kék szempár:"nem baj, akkor majd legközelebb".

És eddig volt csak ilyen fantazmagória szerű.Elkönyveltem, hogy menstruáció és pont.
A sokk, az hétfőn jött.Úgy begörcsölt a hasam, hogy le kellett ülnöm a földre...nem bírtam felállni, aztán érzem, hogy kibuggyan belőlem valami...elmászok a wc-re...tamponcsere...és a dolgok, amik a kezembe landoltak...horror...s o h a  n e m  l á t t a m  m é g   i l y e s m i t . . . a színe...az állaga...a formája...csak ültem ott...üvöltött a lelkem...a tenyeremben angyalom szárnyai...hogy szétmarta a retinám a látvány...hogy abban a pillanatban fellázadt az agyam, hogy ilyet soha többet nem akarok átélni...hogy meg akartam semmisülni ott és rögtön...és csak ültem ott...zombivá deformálódott a tudatom...és senkinek nem bírtam elmondani...egyedül voltam vele...

Aztán persze, amikor este elmondtam , a reakció az volt, hogy "biztos csak vér volt"...és még csak nem is haragudhatok érte, hiszen férfi...nem látta a saját két szemével...fogalma sincs róla egészen addig, amíg saját maga meg nem tapasztalja...de a szkepticizmusa mellett óvó karjai fonódtak körém, hogy tudjam velem van...
2 napig kóvályogtam ezzel az érzéssel...mindent elolvastam a spontán vetélésről...s megszületett egy újabb kérdőjel, ami eddig nem volt jelen...mi van ha genetikailag nem passzolunk?!?

Februárban voltam orvosnál.Az előzetes vizsgálatok alapján mindent rendben talált, biológiai paramétereimet többször is lelkes hümmögéssel nyugtázta, és azt mondta, hogy ha fél éven belül nem történik semmi, akkor az "apukával" kell visszamenjek...
A fél év letelni látszik.A nyarat még szabadon hagyom.Aztán majd ősszel megyek tovább...