Csodára várok. Mimmina

Oktober 1. hetfo 6 het
"Voltam dokinal, vagy 3 orat vartam mire sorra kerultem...eletem leghosszabb 3 oraja...de az eredmeny oromteli: 6mm es kicsi zakatolo szivecske!!!El sem hiszem!Kaptam valami hormont, hogy el ne veszitsem, meg folsavat, ahogy utolag kinyomoztam, hogy mi is az!19.-en kell visszamennem kontrollra, remelem minden rendben lesz addig."

Oktober 15.
"Vanszorog az ido...Ket het telt el vegre nagy keservesen...osszevissza erzem magam. A legrosszabb ez a gyomorkavargas, meg hogy egesz nap tart es semmivel sem tudom enyhiteni!Penteken var a kontroll, a legszebb szulinapi ajandek.

Oktober 19.
Az ellenorzesen valtozatlanul minden rendben, az ultrahang mar egy komoly kis babszemet mutat,elvielg nagyobbacska is az ilyenkor megszokott atlagnal,  a kovetkezo szeansz november 2.-an lesz, akkor adnak mar kiskonyvet is.

Az allapotom elerte a pszichopatikus szintet.Enni szinte semmit nem birtam es inni sem. Mindennek fura ize volt, meg a csapviztol is kirazott a hideg, mindemellett merhetetlen faradsag ult rajtam egesz nap, cserebe sokszor ejszaka nem tudtam aludni.Ha valamit kitalaltam tobb oras toprenges utan, hogy vegre megennem, az addig esett jol, mig maga az etkezes tartott, utana szepen elindult a gyomorlift felfele...Tobb helyen olvastam, hogy van aki ezt elkerulendo egesz nap eszeget..hat nem tudom, az tuti plussz 10 kilo lenne 1-2 honap alatt.AZ egyetlen dolog, amit joizuen meg tudtam enni az az alma es a szolo volt joforman.Ezen meg persze mar-mar totalisan ki voltam borulva, meg a tohonyasagomon is...Mi az hogy allandoan huz az agy!?!?!Nincs kedvem semmihez es senkihez?!Tarsasagba menni meg foleg nem...

Elkezdtem olvasni a kulonbozo kismamaoldalakat, ami arra jo, hogy kepbe kerul az ember, hogy mi is zajlik a pocakjaban, meg hogy milyen valtozasok varhatoak...persze fele rohejes!Sok helyen lattam azt irtak, hogy a kismamanak a 12hetre eltunik a dereka (most amikor ezt a blogot irom, a 23. hetben jarok, most kezdett el parologni a karcsusagom...)  Ezek tartottak eletben, meg valamelyest segitettek megerteni, az aktualis allapotomat, a kovetkezo vizsgalat mellett, remenykedve vartam a 12. hetet, hogy vegre muljon mar el ez az allando emelyges...
A masik megterhelo dolog a titoktartas volt.Nem feltetlen azert, mert nem tudom befogni a szamat, hanem mert attol feltem, hogy rogton kiszurjak a szakavatott szemek, hogy valami nem stimmel velem. Es persze abszolute hirzartal volt!!!Egeszen pontosan november 17.-ig, ami anyos 60. szulinapi bulija. Addig itt senkinek nem volt szabad megtudnia, mert futotuzkent terjedt volna a hir es nem lett volna meglepetes a meglepetes...Ez azert volt duplan nehez, mert eddig surun jartam hozzajuk, most meg huztam fulem farkam, mindig valami alibit kitalalni, hogy miert nem megyek, vagy ha megyek is, miert nem iszom kavet, vagy alkoholt eppen...Egyszer amikor delelott hivott es felebresztett, meg is kerdezte, hogy mi van terhes vagy?!?Te joooooo eeeeg, hanyszor menstrualtam ebben a masfel honapban! :-) De az otkobert sikerult szepen elsummantani!
Az en csaladomnak persze mar elujsagoltam honap vegen, hadd oruljenek velunk!

Kanada meses, gazdag, valtozatos es igazi filmbeli vilag.
Es valojaban velem is igy tortent minden.Bizonyos mozaikokat persze csak utolag tud az ember a helyere rakni, de minden pontosan illeszkedik a helyere.

Az elso, apro jel az valahol a Jasper Nemzeti Parkban volt.A canyonok, vizesesek, burjanzo vad erdok, sziklas hegycsucsok kozott...Igazi es klasszikus tunet.Egyik reggel par csepp ver, meg a menstruacio elott.Na remek,megint meg fog jonni.Igaz, mintha par nappal korabban lenne, de biztos a klimavaltozas miatt, meg hogy rengeteget turazunk...ki tudja...biztonsagi okokbol jol feltankoltam tamponnal es betettel, be is raktam egyet, hogy ha meg talalna jonni valamelyik hegyteton, akkor ne erjen varatlanul...meg valami medve kiszagol maganak! :-)
De aztan a par cseppnel nem lett tobb...nem is foglalkoztam vele, meg mindig meg voltam yozodve, hogy a megeroltetes miatt van es, hogy elorejelzes, hogy 3-4 napon belul valami mar varhato...

A kodos emlekeim szerint volt 1-2 ejszaka is, amikor felalomban azt ereztem, hogy mintha gorcsolne a hasam...hogy faj es felhuzom a labam...de az erzes nem volt erosebb az alomnal, igy nem is tertem teljesen magamhoz, reggelre, meg mar nyoma veszett ennek az ejjeli kisertetnek...

2012 szeptember 16. vasarnap
Ez az a nap, amikor mar meg kellett volna jonnie, de nem volt idom foglalkozni vele, hogy most akkor milyen nap is van.Estenkent altalaban hulla faradtan zuhantunk agyba...hol valami utmenti motelben, hol autoban...sokszor azt se tudtam hol vagyok.
Egy kis telefonjegyzet az utrol: "Vasarnap ota varom, hogy megjojjon es probalok visszaemlekezni, hogy mi is volt pontosan...Ma szerda van, kb a menzesz elott 1 hettel kedodik a mellfajasom, most ez mar joval tobb...Nem emlekszem pontosan, de mintha mult heten hetfon mar fajdogalt volna...es egyik nap a Jasper Park kornyeken volt egy kis barna folyasom is, amirol azt hittem meg fog jonni, raktam fel tampont is, de semmi...Tobbszor szeretkeztunk is, amirol azt gondoltam meghozza, legutobb hetfon, de semmi...ha pentekig megmarad a mellfajasom, tan remenykedhetek, hogy van velunk valaki odabent...Barcsak..."

Ez volt az a nap, amikor a Yellowstone Parkban a gejzirek es turkizkek, kenszagu tavak kozott kacskaringozo uton eloszor felhoztam a temat az en Dragamnak...hogy tudja-e, hogy kesik...mar 3-4 napja...Mosolyogva leintett, hogy aaaaaaaaaaaaaaaaaa az meg semmi...ez csak jetlag!AZ utazas miatt, majd megjon...
Jo, mondom gondolj, amit akarsz, nekem ilyet nem szokott csinalni...es haragudtam magamra, amiert nem birtam tartani a szamat, mig haza nem erunk...o azt hitte, hogy amugy is otthon jon majd meg, nem lesz vele gondom ott kint.

"Csutortok: ma reggelre nem faj a mellem :( jo szutykul, nyomott vagyk...otthon lassan ejfel...reggelre, azaz itteni este meg fog jonni...en ezt nem tudom, hogy lehet elviselni...
Tevedtem (+30 perc) meg mindig faj a mellem, veletlen hozzaertem es meg mindig erzekeny...nem ertem en ezt..." - uton Idaho fele...

"Itteni pentek este van, otthon mar inkabb szombat, meg mindig semmi...hat ezt nem tudom hova tenni..."

"23.-24.-en jottunk haza, a gepen beszelgettunk es megint felhoztam a dolgot, csak nem birok magammal!Reakcio: ahhhhh, csak jetlaged van...oke, akkor a ket hetes mellfeszules csak illuzio!Erre o: 1 het, nem ketto!Jaaaa, hogy ezt is jobban tudod????" Meg, hogy : "hazaerunk, elmesz 3-szor kakilni es meg fog jonni!!!" :-D
A repules hazafele egy remalom volt, azon fohaszkodtam, hogy csak egyszer erjek haza, plane ha ott lapul valaki velem...akkor vegkepp haza kell erjunk egyben, szerencsesen!

"Ma mar kedd van.Ez a 10. nap!" De nemjutottam el tesztet venni...irgalmatlanul faradt voltam egesz nap.

Szeptember 26.-an delelott megcsinaltam a tesztet. P O Z I Z I I I I I V!!!!!!!! :-)
Felfoghatatlan erzes, amikor felfut a vizelet a teszten es azonnal berobban a ket rozsaszin csik!!!!!Es ott vannak!Es az embernek csak potyognak a konnyei...tobb percet ucsorogtem igy a furdoben, magamban...senki nem volt itthon...a Draga dolgozik, nem nem hivom fel!Megvarom mig hazaer!Latni akarom az arcat!A reakcioit!
Euforikusan lebegtem a hazba egesz nap.Egyedul a hugomat hivtam fel azonnal, mert muszaj volt valakivel beszelnem, kulonben szetszakad a lelkem....Persze az ember ok nelkul nem telefonalgat mobilrol kulfoldrol, o rogton tudta, hogy valami fontos dolog van! :-) "Mi van terhes vagy?!?"
Viszont szerda van, ez az a nap, amikor a Draga a fiat is hozza 2 orara, tehat meg azt is meg kellett varjam, mig hazaviszi...vanszorogtak a percek, mikozben en alig fertem a borombe.Aztan eljott az este 6...kettesben maradtunk, befeszkeltuk magunkat a tv ele...most, gondoltam , most jo lesz, gyerunk a tesztert!
"akarok mutatni valamit! - mi az?! - Hat a kis Jetlag!" :-) " Te csinaltal tesztet???Es ez most akkor pozitiv???Tenyleg ket csiknak kell lennie?!?" Aztan fel oras sokkhatas...csak bamult ki a fejebol, bele a semmibe, mintha a tv-t nezte volna, pedig szerintem fogalma sem volt mit vetitenek...Aztan egyszercsak, hogy ez akkor most tenyleg?!?Es lesz babank?!?!?!Es kis Kanadai lesz?!?!?!Es mikor mesz orvoshoz?!?!Aztan meg csak vigyorgott sumakul a suni fejevel!

Az orvossal vartam meg egy par napot.Biztos, ami biztos..Majd hetfon....addig hadd pihenjen meg a dolog...

Aztan visszagondolva az egesz utazasra, apro jelzesek mar voltak...Az utolso napok egyiken valahogy megundorodtam a varva-vart kavemtol, pedig jo nagy poharnyit vettem.De a felenel azt ereztem, hogy ha meg egy kortyot iszom belole, akkor kijon az egesz.Aztan meg egy kimerito nap vegen, ahogy kiszalltam a kocsibol majdnem osszecsusztam...alig vartam, hogy agyba keruljek este.Akkor persze ezeket mind, mind a kimerultsegnek tudtuk be.
Aztan mar itthon, megfoztem a megunhatatlan bolognai spagettimet, de mar nem ettem belole olyan joizuen, mint szoktam...furcsa is volt...Hat a teszt a magyarazat mindenre!

Mindennek az eleje.
Ez volt az utolso menstruacio elso napja, amikor tenyleg elegem lett mindenbol.A remenykedesbol, a varakozasbol, a vagyakozasbol...keseredes nyugalommal vettem tudomasul, hogy nekunk ez nem megy...Elegem lett abbol, hogy szamolgatas nelkul is ontosan tudom hanyadik napon vagyok, hogy vajon van-e/ lesz-e ovualciom, hogy voltunk-e egyutt...eleg volt.
A legutobbi dokilatogataskor az orvos adott 3 honapot.Egy ujabb, idegborzolo hatarido, egy ujabb teljesitmeny (le)fokozo kotottseg.Ebbol a 3-bol aztan 4 lett.Meegbeszeltuk, hogy akkor a nyar maradjon meg szabad es utana akkor irany valami meddosegi klinika.Igy egyszeruen.Mar ki sem boritott a gondolat.
Oke, gondoltam megyunk, mixelnek nekem valami sexi-koktelt, aztan majd lesz valami.Majd csinalnak valamit.En meg majd csendben turom minden veleejarojaval egyutt.

Augusztus 27.-en visszaballagtam a dokihoz, hogy adja meg a klinika elerhetosegeit.Kicsit lehangolt mosollyal nyugtazta, de aztan batoritoan azt is hozzatette, hogy szorit nekunk, itt es itt kell jelentkezni, a tobbit meg majd ott megmondjak.
Egyetlen dolog szolt ismet kozbe, egy hirtelen jott Kanadai utazas.Nem baj - gondoltam - egy kis lauf, egy kis fellelegzes, egy kis gondolat eltereles...Jo ez sem baj!Egy honap plussz-minusz mar nem oszt, nem szoroz...menjunk akkor Kanadaba!

Elkezdodott.
Egy ujabb fordulo.Megkaptam a papirokat az itteni "Kali intezetbe".
Tortenjen vegre mar valami!

Ez lett a vege a dolognak.
Bar mennyire is tiltakoztam ellene, barmennyire is probaltam kibuvokat talani es tovabbi alternativ kivizsgalast keresni.Ez lett a vege.
Aprilisban szepen kiderult, hogy a bal oldali petefeszkem is szepen mukodik, akkor kukkantsunk be hogy mi ujsag odabent.Tulajdonkeppen mar halas vagyok erte...annyi cikket olvastam azota, babara vagyo nok irjak, hogy az orvosuk evekig biztatta oket varakozasra mindenfele feluletes vizsgalat utan es hogy a laparoszkopia hozta meg a megoldast es ha tudtak volna akkor hamarabb kerestek volna masik orvost, aki komolyabban veszi a dolgokat...igy utolag en voltam a hulye.Vissza kellett volna mennem fel ev utan, ahogy a doki mondta anno...nem pedig varni, meg varni, hogy hata most...
Merthogy talatak dolgokat.
Maga a mutet komolyabb volt, mint gondoltam es az elso par nap meglehetosen fajdalmas is, de hala az ido jotekony gyogyitasanak, lassan mar el is felejtem, milyen vacakul is voltam...
Voltak szep kis osszenoveseim, nem a petevezetekem ugyan, hanem a hasfalam, a beleim, a mehem.Egy fincsi kis korabbi gyulladasnak koszonhetoen...igen, volt par szep felfazasom, amit nem vettem komolyan, de sosem gondoltam volna, hogy ez ilyen aljasan dolgozik odabent.Soha.Nem hittem az into szavaknak, hogy oltozz fel, vigyazz, nehogy felfazz.Jo, volt koztuk olyan is amirol igazan nem tehetek es azt sem tudom honnan szedtem ossze.De sokszor a kikezeletlensege az en hibam volt.
Aztan a petefeszkem burka vastagabb, mint kellene hogy legyen.Igy a petesejtek vagy nehezen jutnak ki es kozben jo esellyel halnak el, vagy ki sem jutnak, igy hiaba is varnak a spermiumok esetleg jo idoben jo helyen.Furtak ra lyukakat, ami atmeneti megoldast jelent, de regeneralodhat, visszanohet.
A vagasok is szolidak es eleg szepen gyogyulnak, van beloluk 3 is.Ketto a csipocsontjaimnal, egy a koldokomnel.Ez fajt a leginkabb, lehet kicsit megcibaltak ott.

A mutet utani, korhazban toltott masfel napot "lebegve" toltottem, koszonhetoen a narkozisnak es a fajdalomcsillapitoknak, valami merhetetlen nyugalom toltottel, megszallt az az erzes, hogy egy uj szegmens kovetkezik az eletemben.Minden uj lesz es rendben!Mert az nem lehet, hogy nem!
Viszont az biztos, hogy vezekelnunk kell az elkovetett bunokert.Az teljesen mindegy, hogy ezek tettek, vagy kimondott szavak.Nincs menekves.En sem akartam mar menekulni.Felfogtam, hogy vegig kell jarjam az utam.Nincs konnyebb kerulo!Nincs " kislisszanunk a hatso ajton".

Most van 3 honapunk.Nincs absztinencia a mutet utan sem.Rogton azonnal es mindent bele!
Csak az en Dragam feltett, hogy nehogy fajdalmat okozzon.Mondatm is neki, hogy nyugi ha fajna, akkor nem csinalnam! ;-) De nem sikerult.Azt gondolom, hogy a mutet utani trauma, azert dolgozott a testemben tudat alatt is.Talan ebben a honapban.
Most tudom egyebkent 100%-os biztonsaggal kijelenteni, hogy igen, biztos, hogy varjuk.Mind a ketten es egyutt.Lelkielg sokkal kozelebb kerultunk egymashoz ennek a korhazasdinak koszonhetoen.Megszuletett bennem valami nyugalom, ami eddig nem volt jelen.Es talan ez is kozre jatszott eddig...

Az pedig az ,hogy ebbol vagy korhazi kezeles, vagy/es gyogyszeres hadjarat lesz...
A mult havi exotikus gyerekcsinalos almom nem jott ossze.Ember tervez, Isten meg vegzi a maga dolgat...hozott nekunk remek kis napszurast es ezzel szallt tova minden remeny.

Jo, akkor ha kell itt vagyok, belepek a ringbe.
Ahogy a doki mondta, menstruacio utani 10 nap tegyem tiszteletem.Es en megtettem.Terdremegve, "anyaszult meztelenul".
Kedves volt, tapintatos, es konkret.
A jobb oldali petefeszek varhatoan par napon belul termel nekunk petet, jo lenne visszamenni 1 het mulva, hogy megnezzuk, volt-e valami.
Hat ra egy hetre szepen ki is derult, hogy igen volt.Teha mukoik!Hurra!
Nezzuk meg mit csinal kovetkezo honapban a bal!!!!
De kozben a draga is elmehetne urologushoz, hogy mi ujsag van nala, aztan ha mindenki mindent termel, akkor laparoszkopia!
Igen gyorsan ki is derult, hogy a draga szep mennyisegben es megfelelo aktivitassal all rendelkezesemre, 3 napon belul volt eredmenye, hogy "lattam, 5os leulhet".

Hat en is leultem.Milyen konnyu is abba kapaszkodni, hogy hatha nem nalam van a baj, hogy hatha nala gyengek a fiuk, es hogy meguszom ezt az egesz torturat...
Kemeny ebredes.Mint amikor a tuzo nap reggel felrobban a horizontrol es atszurja magat a meg alvo ember csukott szemhejan, pirosan langol es azonnal vege az alomnak...
Szoval jovo honapban RE.De mar ugy is mindegy...vegig kell jarjam az utam!
 

Bar most sem erre szamitottam, de megjott.
Fasza tuneteket produkaltam pedig.Jo korai mellfeszules, puffadt has effekt es almossag, aztan persze menetrendszeruen, pontosan a vart nap reggelen klassz gorcsre ebredve tudatosult, hogy most sem lesz semmi.De hogy mennyi vagyakozo no van a neten, az elkepeszto!Tobb tonna forum foglalkozik a terhesseg korai jeleivel, illetve a megtermekenyules tuneteivel.Nem lenne szabad ilyesmit olvasnom!
Jo, hogy azt vartam, hogy mikor mehetek vegre dokihoz, es meg kell varjam a menstruaciotol szamitott 10. napot.Aztan megnezzuk, hogy erik e a petem! :-D Amit ugyan egy eve megneztunk, mert pont akkor voltam nala, de valahogy a nagykonyvbe nem kerult bele.Tehat repeta.
A nagy onkepzes eredmenyekeppen pedig vettem egy nagy zsak malnalevel es palastfu teat.A malnalevelet az elso 2 hetben kell inni, hogy segitse a petesejtkepzodest, aztan a palastfuvet meg a masodik 2. hetben, hogy ha esetlegesen megfogant a baba, akkor segitse a beagyazodast.A malnalevelrol azt olvastam, hogy 1-2 nappal elorehozhatja az ovulaciot es bovebb folyas kisereteben jelez a szervezet, hogy a petesejt elkeszult! :-)
Napi 2 cseszet iszom, reggel es este, fogyaszthato ize van.
Meg 1 het es irany az orvos.

...és irány az orvos...lehetoleg meg a héten...
De abszolute támogatást élvezek, és most már a Drágán is érzem, hogy nagyon várja, hogy torténjen valami...az elmult honapban tobbszor is felmerult , hogy a kis Alex igy, vagy a kis Lily mikor jon mar...bar mondhatnam, hogy itt lapul valahol velunk...

Szoval irany a rendelo...mondja meg vegre valaki a tutit...

December.
Itt ülök, még mindig dugig a karácsonyi reggeli/ebéd/vacsorákkal.Borzalmas ez a folyamatos vendégeskedés és evészet. :-)
Az ember napokat készül, aztán ripsz-ropsz elmúlik az ünnep.
Van itt nálunk, azaz ahol élek egy olyan szokás, hogy szenteste a vacsora előtt az asztalnál ülve egy diót hajít az ember a háta mögé, és kíván valamit.
Az én kívánságom már pár napja megfogalmazódott.Egyik kéjbe fojtott este utáni csendes félhomályban arra gondoltam, hogy már nem úgy fohászkodom, hogy ÉN mennyire akarom...hanem , ha a Kedves is akarja,amiről ugye nem beszél, akkor adják meg az égiek Nekünk, a csodát, amire várunk.
Ha az én kívánságaimat nem is teljesítik odafent, akkor lehet, hogy az ő kapcsolatai erősebbek és befolyásosabb barátai vannak... ;-)
Pár nap, és kiderül, mit is hozott a karácsony.A biciklicsengőn kívül. :-D
 

Elhasaltam.
És most majdnem leírtam, hogy mekkora érzéketlenek a férfiak, hogy amíg a saját bőrüket nem viszik a vásárra, addig fel sem fogják, hogy mi nők mit cipelünk magunkkal hónapról hónapra...de máris bocsánatot kérek a megjegyzésemért, meg egyáltalán, hogy dühömben felmerült a gondolat is...
Tény, hogy nem fogják fel olyan drámaian.Tény, hogy várja ő is és ezért képes is tenni...nem húzza ki a fejét a hurokból, mint sokan mások.Tény, hogy kurva sok időm van gondolkozni.Naponta tudom különböző dimenziókba lőni magam, vádolok és megbékélek, dühöngök és csendre intem magam.
Lehet, hogy effektíve nem töri a fejét napi szinten az én kis "gyerekprojektemen", de érte, értem és értünk dolgozik nap , mint nap, szeret és törődik velem...
De akkor is elhasaltam.Kétnapos, rohamokban felbuggyanó sírás...minden előzetes behatás nélkül, önkontroll nélkül...mert persze megjött.Mert persze pontosan tudtam, hogy mikor kellett volna együtt lennünk és ez fizikálisan kivitelezhetetlen volt...nem várt felkészületlenül, mégis mellbe vágott, megint előjött a bukott nő feeling.
Fájt.Napokig marta lelkem a nincs.

Jön a karácsony.Ez az ami ebből a letargiából kirángatott.Jön a kis családom.Mert igenis nekem is van családom, még ha sokszor azzal ostorozom magam, hogy gyökértelen vagyok és nem tartozom senkihez.
Valahogy ki kéne kapcsolnom kicsit, remélem a készülődés segít, aztán ha elrohantak az ünnepek, majd újra felveszem a kesztyűt!
 

Az elmúlt másfél hónapot a csendes elfogadás jellemzi.
Lehet, hogy ez az amikor az ember "nem gondol rá görcsösen", nem fogadja sírva, ha megjön...jó nem csapom be magam azzal, hogy nem szomorodtam el.Gyűlölöm a gondolatát, hogy az édes, egymás karjaiban heverészést felváltja az ipari gyerekcsinálás gondolata...hogy a szex nem csupán valamiféle örömforrás, hanem produkciós tevékenység, ami ráadásul eredménytelenül teljesít.
Gyönyört akarok, és az ebből az eufóriából származó életet...jól vagyunk, jók vagyunk együtt, szeretjük egymást, alakítjuk az világunkat,minden a helyén...akkor miért?!?!?
Miért nem lehet természetes úton?!Pedig már ott tartok, hogy jó akkor mégis vissza kell menni a dokihoz...
A Drágám mindenféle ellenvetés nélkül jön velem, ugyan megkérdezte, hogy és mit fognak nekünk ott mondani?!Hát ha én azt tudnám...hát ha én azt pontosan érteném....de ugye még ez is.Idegen ország, idegen nyelv.
De jön velem és ez a lényeg.
Viszont tegnap mondtam neki, hogy lehet el kéne mennünk valahova...csak mi ketten...régóta nem voltunk így együtt, és egy kis szabadságolás mindig jót tesz a libidónak.Sok a stressz, elsősorban nála és nem akarok hormonokat!Mert ha elmegyünk dokihoz, tuti lesz valami "rásegítés".
Féltem, hogy előjön a már megint ezzel foglalkozol, de ehelyett körbetelefonált és secperc alatt lerendezett egy wellness-es szállást a hétvégére...valahogy így lesz félidő is.
És persze előtör belőlem a romantikus ábrándozó, hogy a karácsonykor talán már hárman...Adja az ég!

Ha meg nem, akkor januárban irány az orvos.

Na még egy hét.
Aztán akár minden kiderülhet.
Nagyon feszült voltam a hónap elején, szépen rá is nyomta minden bélyegét a kapcsolatunkra.2 héten át játszottunk mirelit osztályt, aztán ahogy jött, úgy úszott is tovább...Már nem adtam figyelmeztető jeleket.Már nem kakukkoltam, hogy "ittazidőmostvagysoha".
Persze, voltunk együtt.Van az a csillagfényes hajnali négy óra, ami elveszi az ember józan eszét...megint gazdagodtam, egy na ilyen még nem volt-tal, kint a teraszon, buliból hazaérve...de már nem hozakodtam elő azzal, hogy ovuláció, meg így meg úgy...nincs hozzá több erőm...nincs erőm számolni, meg várni, meg remélni...ebben a hónapban kicsit feladtam.Lehet, hogy beleszólt az a két hét mosolyszünet is...
Hát még egy hét.
 

Itt a teliholdállás jelentés.
Előadja a vérfarkaslány.

Azt hiszem, nem igényel hosszabb kommentárt.Mennek a hónapok az életemből.
Ma megint bukott nőként keltem.És egyedül vagyok vele...Mimmina hallgat.Mimmina nem beszél...Mimmina elhallgatja az érzéseit...

Mimmina, a vérfarkaslány.

Igen, azt hiszem, hogy stresszelek a dolgon, habár próbálok úgy csinálni, mint aki nem...az agyam mindenféle számításokat futtat az ideális időpontokról és együttlétekről és ezzel szépen sétálok bele az "állandóan erről beszélsz?!" csapdájába... :-(
A sztori a következő:+/- vasárnapi attrakcióval számítva
Hát a hétvégék jók.Ez is úgy indult.A szombatot elcsesztük, sikerült egy meglehetősen kellemetlen szituációba landolnom, a Drágám "exbarinőjével" kényszerültem egy asztalhoz...Totális KO után hisztérikus hazamenekülés.Remények gyors elraktározása.
Aztán vasárnap tisztább fejjel és egy hatalmas ölelés után visszaállt a rendszer.Újra a számítások motoszkáltak a fejemben és szóvá tettem...többször is, mivel kissé másnapos jótudomásulvettemdemostinkábbtévézek reakció jött.Aztán megkaptam, hogy állandóan erről beszélek.Egészen pontosan 3szor.Viszont ez egy pszichés blokkhoz épp elég...elcsesztem.
Hogy száradna le a nyelvem gondoltam magamban, meg aki kitalálta ezt a hülye biológiai órát, ami basszus sunyi aljas módon, egyszer csak tényleg elkezd ketyegni...és ettől ilyen hülyeségeket csinál az ember.
Maradt tehát a hétfő, kedd, szerda, csütörtök...és a fogadalom, hogy befogtam a szám.

És várjuk, hogy nyélbe ütöttünk- e valamit a hét elején! ;-)
 

A júliust úgy gondoltam nem erőltetem.
És a szervezetem mélyen együtt érzett velem,így gondoskodott nekem egy finom kis felfázásról...persze rögtön ment ez is az én számlámra, hiszen minek ül le az ember lánya fent északon,valami rohadt hideg padra mindenféle alapfelszereltség nélkül.És de főleg ha megteszi, akkor az az így járt kategória.
Dögrovás, orvos, antibiotikum.
Hogy jól tettem-e, vagy sem, nem tudom, de okosan beszedtem mindet.Azért mert tényleg cefetül éreztem magam, azért mert ez megijesztett, hogy nehogy valami maradandó legyen belőle, azért mert ennek a hónapnak már úgy is lőttek.Annyi teát megittam, hogy a végén már rá sem bírtam nézni, viszont tényleg igaz, hogy ilyenkor a sok folyadék segít kitisztítani a "rencert"...amikor nem ittam eleget szép kis görcseim lettek megint, aztán ahogy bepótoltam elmúlt...tudom ajánlani!:-)

A pozitívum pedig, hogy a ciklusom nem gabalyodott össze az előző havi malőr miatt.Tartja a 28 napot, pontosan időben érkezett.

Most pedig lassan középidő felé tartunk...Egy ismerősöm azt tanácsolta: ne számolj!És ne is gondolj rá, hogy hányadik nap van!Megmondaná valaki, hogy ezt, hogy lehet kiiktatni a fejemből?Mert magamtól nem megy...
Jó, ez az ismerős azt is mondta, hogy ő nem tudja mi az hogy rendszeres ciklus, mert neki sosem volt az.Hehe, micsoda előny!Nekem ez a számológép 20 éve működik az agyamban, rutinszerűen fut az alkalmazások között,nincs DELETE gomb.Ő a harmadik gyerekét várja, nekem egy sincs...Még!

Visszanyúlva az előző bejegyzéshez:
A párom anyukájával voltunk pár napra a Balcsin. Sokat beszélgettünk, persze mindig szóba kerül az unokakérdés is, majd leesett az állam amikor mondta, hogy Nagymama múlt hónapban azt mondta neki, hogy én biztosan terhes vagyok, mert valahogy olyan furcsa vagyok és másképp nézek ki...csak nyeltem egy nagyot..."ha tudnátok" gondoltam magamban!De nem szóltam egy szót sem.Jobb a csend.Felesleges aggodalom, sajnálkozás kiszűrve. Viszont érdekes, hogy a Drágám is érezhetett valamit,biztosan valami jóféle biokémiai érzékelőjük van.Hiába a vérvonal kötelez!


 

...majdnem valóra válik...Ez volt a júniusom.

https://www.youtube.com/watch?v=jEgX64n3T7g&feature=related

A június, amit alapból úgy könyveltem el, hogy nem lesz semmi.
A Drágám épp külföldön egy hetet, majd forró váltással, 2 nappal korábban, mint hogy ő hazaér, én megyek el.Ez pont arra a hétvégére esett, amikorra az ovulációs időszak.Ezt persze csak sacc/kb tudom, nincsenek méréseim, sem tesztek.Még.
A következő találkozónk Pesten, június 1 a Roxette koncerten.9 nap után, és a kémia működik, parádés koncert, forró sex, kapcsolatunkban talán először a kocsi hátsóülésén...
Aztán telnek a napok, a ciklusom pontos, mindig tartja magát a 28 naphoz...a menzesz előtti pár napban feltűnt, hogy nincsenek szokásos tüneteim, se mellfeszülés, se belső feszültség.
És ahogy utólag feldereng, volt, hogy furcsa édes illatát éreztem a bőrömnek,meg-meg szagoltam magam, hogy ez tényleg én vagyok?!?Nem tulajdonítottam nagy jelentőséget a dolognak...
Az aktuális hétvégén lagziba készültünk.Szombat reggel a Drágám megkérdezte, hogy akkor mikor van az időpont?!Márhogy gyerekgyártásra...Hát mondom, most erről lekéstél, most meg kell jönnie, majd jövő hónapban.
A lagziban volt egy 3 éves tündérkirálylány, az én Uram, rögtön beleszeretett, hogy neki is pont ilyen kell, és hogy nekünk is ilyen lesz?!És hogy az ő hercegnőjének az anyukájának az egészségére koccintsunk...Csak azért írom le részletesen, mert mérföld kő ez is az életünkben, Ő nem az az érzelgős típus, aki ilyesmitől csöpög non-stop, foghatom az alkoholra is, mindegy.Mondta és nekem jól esett.Fergeteges este volt, hajnalban jöttünk haza, és akkor itt az első dolog, ami már nem hagyott nyugodni.Menstruáció előtt, ha együtt vagyunk, olyan jelzés szerűen szokott görcsölni a hasam, abból mindig tudom, hogy na most valami várható...hát ez most szépen elmaradt, pedig ez a vasárnap volt a 28. nap...
Eljátszottam a gondolattal, hogy álomszerű lenne, ha egy "koncertbébink" születne.
Hétfő reggeltől minden reggel megkérdezte, hogy "Naaaaaaaaaaaaaaaa?????Van valami????", vagy hogy "hogy van a kisgyerek?".Ő nem magyar, pár szót tud még csak, de ezeket már igen, és így magyarul kérdezte.Meg-meg simogatta a hasam, miközben én semmit nem éreztem.Gondoltam is, hogy na mikor fogok már émelyegni, vagy valami???
Egyedül a melleim álltak úgy, mint teenager koromban, és a hasam feszült kényelmetlenül.
Kedd délelőtt úgy bezsongatott a lelkesedésével, hogy elrohantam, vettem egy tesztet, megcsináltam, persze délután.
Negatív.Nem csalódtam, mert ebben a hónapban úgy sem lesz semmi - legalábbis ez volt a kiinduló pont.Elhatároztam, hogy hétfőig várok egy második teszttel, ha addig nem jönne meg.Peregtek a napok, mindig volt valami kedves megjegyzés, ami közelebb vitt az érzés felé, hogy most lesz!Most lehet, hogy lesz babánk.
Aztán szombaton barna folt a bugyimon.Aztán vasárnap reggel görcs, vérzés és szomorú kék szempár:"nem baj, akkor majd legközelebb".

És eddig volt csak ilyen fantazmagória szerű.Elkönyveltem, hogy menstruáció és pont.
A sokk, az hétfőn jött.Úgy begörcsölt a hasam, hogy le kellett ülnöm a földre...nem bírtam felállni, aztán érzem, hogy kibuggyan belőlem valami...elmászok a wc-re...tamponcsere...és a dolgok, amik a kezembe landoltak...horror...s o h a  n e m  l á t t a m  m é g   i l y e s m i t . . . a színe...az állaga...a formája...csak ültem ott...üvöltött a lelkem...a tenyeremben angyalom szárnyai...hogy szétmarta a retinám a látvány...hogy abban a pillanatban fellázadt az agyam, hogy ilyet soha többet nem akarok átélni...hogy meg akartam semmisülni ott és rögtön...és csak ültem ott...zombivá deformálódott a tudatom...és senkinek nem bírtam elmondani...egyedül voltam vele...

Aztán persze, amikor este elmondtam , a reakció az volt, hogy "biztos csak vér volt"...és még csak nem is haragudhatok érte, hiszen férfi...nem látta a saját két szemével...fogalma sincs róla egészen addig, amíg saját maga meg nem tapasztalja...de a szkepticizmusa mellett óvó karjai fonódtak körém, hogy tudjam velem van...
2 napig kóvályogtam ezzel az érzéssel...mindent elolvastam a spontán vetélésről...s megszületett egy újabb kérdőjel, ami eddig nem volt jelen...mi van ha genetikailag nem passzolunk?!?

Februárban voltam orvosnál.Az előzetes vizsgálatok alapján mindent rendben talált, biológiai paramétereimet többször is lelkes hümmögéssel nyugtázta, és azt mondta, hogy ha fél éven belül nem történik semmi, akkor az "apukával" kell visszamenjek...
A fél év letelni látszik.A nyarat még szabadon hagyom.Aztán majd ősszel megyek tovább...
 

Pár éve azt szerettem volna, ha 30 évesen van saját kocsim, kutyám és gyerekem.Ebből egyetlen egy valósult meg:  a kocsi.
A kutyára 1,5 évet várnom kellett.
Lassan 33 leszek.
Ha másfél éves periódusok követik egymást, akkor fél éve van a gyerkőcnek, de sajnos meg híre pora sincs...na ez az a csoda, amire Mimmina vár!

Két napja, ahogy a témában kutakodtam, találtam egy nagyszerű blogot!Ott azt olvastam, hogy a legegyszerűbb, ha az ember lánya kiírja magából.
Ez a második nekifutásom a "kiírom magamból"-nak.Tavaly ősszel már elindítottam egyet, de a folyamatos kudarceredmények hirdetése után töröltem a blogot, feldühített, hogy bárki is azt gondolja, hogy nyavalyogni jöttem ide.