Csodára várok. Mimmina

December.
Itt ülök, még mindig dugig a karácsonyi reggeli/ebéd/vacsorákkal.Borzalmas ez a folyamatos vendégeskedés és evészet. :-)
Az ember napokat készül, aztán ripsz-ropsz elmúlik az ünnep.
Van itt nálunk, azaz ahol élek egy olyan szokás, hogy szenteste a vacsora előtt az asztalnál ülve egy diót hajít az ember a háta mögé, és kíván valamit.
Az én kívánságom már pár napja megfogalmazódott.Egyik kéjbe fojtott este utáni csendes félhomályban arra gondoltam, hogy már nem úgy fohászkodom, hogy ÉN mennyire akarom...hanem , ha a Kedves is akarja,amiről ugye nem beszél, akkor adják meg az égiek Nekünk, a csodát, amire várunk.
Ha az én kívánságaimat nem is teljesítik odafent, akkor lehet, hogy az ő kapcsolatai erősebbek és befolyásosabb barátai vannak... ;-)
Pár nap, és kiderül, mit is hozott a karácsony.A biciklicsengőn kívül. :-D