Csodára várok. Mimmina

Mindennek az eleje.
Ez volt az utolso menstruacio elso napja, amikor tenyleg elegem lett mindenbol.A remenykedesbol, a varakozasbol, a vagyakozasbol...keseredes nyugalommal vettem tudomasul, hogy nekunk ez nem megy...Elegem lett abbol, hogy szamolgatas nelkul is ontosan tudom hanyadik napon vagyok, hogy vajon van-e/ lesz-e ovualciom, hogy voltunk-e egyutt...eleg volt.
A legutobbi dokilatogataskor az orvos adott 3 honapot.Egy ujabb, idegborzolo hatarido, egy ujabb teljesitmeny (le)fokozo kotottseg.Ebbol a 3-bol aztan 4 lett.Meegbeszeltuk, hogy akkor a nyar maradjon meg szabad es utana akkor irany valami meddosegi klinika.Igy egyszeruen.Mar ki sem boritott a gondolat.
Oke, gondoltam megyunk, mixelnek nekem valami sexi-koktelt, aztan majd lesz valami.Majd csinalnak valamit.En meg majd csendben turom minden veleejarojaval egyutt.

Augusztus 27.-en visszaballagtam a dokihoz, hogy adja meg a klinika elerhetosegeit.Kicsit lehangolt mosollyal nyugtazta, de aztan batoritoan azt is hozzatette, hogy szorit nekunk, itt es itt kell jelentkezni, a tobbit meg majd ott megmondjak.
Egyetlen dolog szolt ismet kozbe, egy hirtelen jott Kanadai utazas.Nem baj - gondoltam - egy kis lauf, egy kis fellelegzes, egy kis gondolat eltereles...Jo ez sem baj!Egy honap plussz-minusz mar nem oszt, nem szoroz...menjunk akkor Kanadaba!